Ráckeve Művészetoktatásáért Alapítvány részvétele a Nemzeti Tehetségprogramban. 
„Néptáncosok tehetséggondozása és művészeti pályára irányítása Ráckevén” címmel 2019-ben pályázatot adtunk be az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Nemzeti Tehetségprogramba, azzal a céllal, hogy a Ránki György Alapfokú Művészeti Iskola Bokréta csoportjának munkáját segíthessük. A Ráckevén nagy hagyományokkal rendelkező néptánc oktatás továbbéltetését, az elért magas szakmai színvonal szinten tartását fontosnak érezzük, ezért határozott úgy alapítványunk, hogy e pályázat beadásával próbáljuk plusz anyagi forráshoz juttatni a néptánc tagozatot. Pályázatunkat támogatásra méltónak találták, így egy millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesültünk. Pályázati kiírásban megadott feltételek mentén valósult meg a program, Nagy Timea, a Ránki György AMI néptánc pedagógusa irányításával. Fogadják szeretettel beszámolóját!
Demjén Gergely kuratóriumi elnök
AZ „NTP MŰV 19 0186” számú pályázati program bemutatása.
A pályázat elbírálásáról csak tavasszal értesültünk, azonban már januárban megkezdtük a munkát. Úgy terveztük, ha nem nyerünk, akkor is legalább részfeladatokat el tudunk végezni, melyre egyéb forrásból biztosítottuk volna a fedezetet. Januárban Sebők Szilvia tanárnő néprajzi ismeretekkel alapozta meg a munkát.
Tehetséggondozó programunk témája a mezőföldi táncok elsajátítása, ezen keresztül kívántuk megvalósítani célkitűzéseinket, ehhez kapcsolódtak természetesen a néprajz órák. Másik kiemelt célunk a népi ének technika fejlesztése, így az énekórák is elindultak Zsikó Zsuzsanna vezetésével. Februárban Majoros Róberttel és Majorosné Szabó Veronikával dolgoztunk tovább. A mezőföldi születésű házaspárnál hitelesebb táncpedagógusokat keresve sem találhattunk volna, pillanatok alatt elmélyültünk az ugrós táncok tengerében. Természetesen az ehhez kapcsolódó eszközös táncok tanulása sem maradt el, Robival a fiúk kanásztáncot jártak a botok felett, Verával pedig üveggel a fejükön vagy lábuk alatt gyakoroltak a lányok. Március elején Sebők Szilvia befejezte a néprajzi ismeretek átadását, de emellett Kakuk Pali bácsi és jómagam gyakorló órákat tartottunk az eddig tanultakból.
Ekkor már sajnos a levegőben lógott a korona vírus miatt várható korlátozás, így terveinkkel ellentétben kicsit sűrítettünk. Zsuzsival is és a Majoros házaspárral is egy-egy plusz hétvégét iktattunk be, hogy amennyit lehet haladjunk. Ezzel párhuzamosan a megvalósítási időszakot is kitolták december 31-ig, így bíztunk benne, hogy be tudjuk fejezni megkezdett programunkat. Ezután valóban kényszerpihenő következett, de ahogy oldódni látszott a helyzet, optimistán nekiálltunk a nyári tábor megszervezésének. Június közepére minden összeállt és a várva várt enyhítés is bekövetkezett. A megfelelő óvintézkedések betartása mellett július 1-3 között megrendezhettük három napos táborunkat a mezőföldi Soponyán. Ideális körülmények között a helyi művelődési házban kaptunk lehetőséget a gyakorlati órák megtartására, az ifjúsági szállón pedig kipihenhettük fáradalmainkat. Bár bizakodón tekintettünk az őszi időszakra, mégis óvatosságból már a táborban összeállítottuk a koreográfiát. Igaz szeptemberre terveztük, de biztosabbnak láttuk így. Úgy gondoltuk, megfordítjuk a sorrendet, később térünk vissza stílus ill. improvizációs gyakorlatokhoz. A gyakorlati órákat Pali bácsi és jómagam tartottuk,a koreográfia összeállításában Göbölös Gábor segített, aki szintén mezőföldi táncpedagógus. Sőt több területet érintő fejlesztő játékokkal is készült, mely nem csak vidámságot, de nagy fejlődést hozott önismereti területen is.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. A tervezett szabadidős programokról először a hőség miatt kellett lemondanunk, majd az utolsó napon fürdés helyett a Velencei-tó partján vacogtunk az erős szélben. Néhány vállalkozó szellemű táncosunk azonban megmártózott a tóban. Rövid pihenő után augusztus elején tértünk vissza újra a próbaterembe, népi énekórák és gyakorlati órák folytak, melyek alkalmával a koreográfia bemutatására is felkészítettük a csapatot. Rövid felkészülési idő után, augusztus 18-án Ráckevén a Kis-Duna Vízi Fesztivál műsorában debütáltunk. Reményeink szerint az őszi stílusgyakorlatok után újra színpadra álltunk volna ezzel az összeállítással, azonban ez már nem valósult meg. De ne szaladjunk ennyire előre! Szeptemberben folytattuk a munkát, népi ének órák, gyakorlati órák következtek, ahol nagy hangsúlyt fektettünk a stílusgyakorlatokra, rögtönzésre, improvizálásra. Októberre és novemberre villámgyorsan leszerveztük vendégelőadóinkat, mert újra levegőbe lógott a leállás. Kis szerencsével, de sikerült végig vinni a teljes programot, az őszi bemutató lehetősége azonban elszállt. Mélyebb ismereteinkről most már csak a 2021-es nyitás után tehetünk tanúbizonyságot. Még egy elemet vállaltunk, bár a táboron kívül nem volt kötelező, mégis a művészeti pályára irányítás témához kapcsolódott volna. Szerettünk volna egy egynapos kirándulást tenni a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol a szakmai vezető egész napos programmal, óralátogatásokkal, intézmény bemutatóval, személyes tanár-diák találkozóval várt volna minket. A pandémiára hivatkozva végül tavasszal halasztást kértek tőlünk, ősszel pedig érthető módon lemondták. Tehetséges tanulóink felkészítése azonban nem maradt el, büszkeségünkre szolgál, hogy tíz továbbtanulás előtt álló diákunkból hárman művészeti iskolákba nyertek felvételt, egy közülük pedig a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium néptánc tagozatán kezdte meg tanulmányait 2020. szeptemberében.
